New York, 05. 16. 19:21
Sose szerettem sírni, utat engedni az érzelmeimnek. Mindig kemény lány voltam, aki minden menő dologban benne volt, semmitől sem riadt vissza, és fiúkkal barátkozott. A lányok mind undorral fordulnak felém és úgy beszélnek velem, mint egy szemetessel. Ezért csak fiú bulikba jártam és keményen zúztam. Sok fiú volt az életemben, de csak egy volt az akit tényleg szerettem. De ő nem szeretett. Összetörte a a szívem, ezért el kellett költöznünk. Most New Yorkban lakok, ahol rögtön kaptam egy munkát művészi pályán. Mindig errrl álmodtam és lám, sikerült! Anya büszke lenne rám. Pár éve életét vesztette a nagy földrengésben. Azt mondta, hogy mindjárt jön, de ez nem volt igaz. Itt hagyott az apámmal, akit kevésbé szerettem, de nekem megfelelt. Most ő gondoskodik rólam és véd mindentől. Amióta elköltöztem nem vagyok olyan lány, aki mindenben benne van, viszont kutatni még mindig szoktam. Egyszer egy nagyon fura dolgot vettem észre. Egy könyvet, ami egy titkos rekeszben volt elrejtve. Nem féltem. Sőt. Imádtam a kockázatot és a veszélyt. Óvatosan vettem ki a könyvet és poroltam le. Kinyitottam. Egy rakás kép sórakozotott az oldalakon. Némelyhez volt szöveg is. Amint elolvastam, hogy "Senki sincs biztonságban!" óvatosan körbepillantottam, majd futásba kezdtem a házunkig. Beszaladtam a szobámba és újból kinyitottam a könyvet. Kis tanulmányozás után rájöttem, hogy ez a város sok meglepetést tartogat mindenki számára.
|
2014. május 16., péntek
Porológus-Titkok csodája
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)